#18 Újra együtt! Vagy mégse? 1.rész

Sziasztok!Tudom, elég régen hoztam már részt, de ennek több oka is volt.Pl.nem volt jó egy hosszabb ideig a gépem, nem volt időm stb...De remélem ezzel most kárpótolni tudlak titeket.Különösen ajánlom az egyik osztály társamnak, aki hű "olvasóm" és már hosszú ideje "nyaggat", hogy írjak megint.Tehát VIKI ez a tiéd!xx









Reggel mikor felébredtem attól féltem, hogy Harryt nem találom magam mellett, mert az előző éjjel történteket, csak álmodtam.Mikor kinyitottam a szemem lopva magam mellé pillantottam, s igen Harry ott feküd mellettem és az "igazak" álmát aludta.Mosolyogva és kínosan ügyelve arra, nehogy valami zajt csapja kikászálódtam az ágyból.Gyorsan magamra kaptam Harry egyik fekete "alvó" pólóját és halkan lesétáltam a lépcsőn.
-Jó reggelt Magda!-kiáltottam be a nappaliba.És egyenesen a konyhába mentem.
-Jó reggelt kis szívem!-köszönt vissza Magda a nappaliból.Az első találkozás óta nagyon jóba lettünk.-Sindy megtennéd, hogy bejössz?Valakit beszeretnék neked mutatni.-hallottam Magda hangját.
-Persze,egy perc!-kiáltottam vissza.Levettem egy poharat megtöltöttem vízzel és bemasíroztam vele a nappaliba.Azt hittem eldobom a poharat.Ott ült Ő.
-Jó reggelt!-köszönt.
-J-Jó reggelt!-köszöntem vissza halkan.
-Ő itt..-kezdte Magda mosolyogva, de én félbe szakítottam.
-Pontosan jól tudom ki Ő!-néztem Magdára, kinek szemében értelmetlenség csillogott.-Ő itt Thomas Anderson.Rendőr, még hozzá alezredes aki legalább 15 éve a gyász hírek kiosztását kapja.-mondtam monoton hangon.-Úr isten!-kaptam a fejemhez.-Magda sajnálom!-öleltem meg Magdát, mire ő jóízűen felkacagott.
-Nem, dehogy is!-nevetett Magda.-Ő itt az öcsém,Thomas.-mondta.-De látom jól informált vagy.-mosolygott rám.
-Sindy Fox?Daniel lánya?-hallottam meg Thomas rekedtes nyögését, mire bólintottam.-Régen nem láttalak!Jól eltűntetek anyáddal együtt.-mondta, mire én szégyenlősen mosolyogtam.
-Örültem Thomas, de ha nem gond akkor én most megyek és össze dobok valami reggelit Harrynek!-mosolyogtam, mire Magda és Thomas is bólintottak.
-Ó, szívem!-kiabált utánam Magda.-A hűtőben van reggeli!-mondta.
A konyhában kinyitottam a hűtőt, és majdnem szívrohamot kaptam.Magda megint eltúlozta a dolgokat.Egy hatalmas tál palacsinta, tojással és baconnal várt rám a hűtőben.Én ezt soha nem lennék képes egyedül megenni.El öblítettem a poharamat majd elővettem még egyet és mind a kettőt megtöltöttem narancslével.Majd egy tálcára tettem és elindultam vissza a szobába.Halkan belöktem az ajtót, a tálcát letettem a szekrényre, becsuktam az ajtót és elkezdtem ébresztgetni Harryt.
-Harry!-simogattam meg a haját.-Kelj fel!-suttogtam, de semmi haszna nem volt.-HARRY!!!-ütöttem meg egy párnával, mire kinyitotta a szemét.
-Azért lehetnél kedvesebb!-mondta.
-Hoztam reggelit!-adtam neki egy puszit és bemásztam mellé az ágyba.Miután Harry benyomta a tányérnak több mint a felét elment zuhanyozni.Míg ő zuhanyozott gondolkodtam.Hogyan kérdezhetném meg tőle, ki az a Luke Hemmings, és mi köze van Harryhez?És hogy hol volt?Vajon elmondaná, vagy csak megsértődne?
-....ved mára?-hallottam meg hirtelen Harry hangját.
-Tessék?-kérdeztem vissza zavarodottan, mire Harry felnevetett.
-Azt kérdeztem, hogy van-e terved mára.-nevetett és befeküdt mellém az ágyra.Haja vizesen omlott a homlokára ezért kicsit Tarzanos benyomást keltett.Hirtelen átölelt.Napok óta nem éreztem magamon a kezét, és ez most nagyon jól esett.
-Hol voltál?-bukott ki belőlem a legnagyobb kérdés.
-Zuhanyozni?!-nézett rám értetlenül.

-Nem most!-mondtam indulatosan.-A hétvégén.-mondtam.-Ne próbálj meg hazudni!-suttogtam.
-A haverokkal.-mondta mérgesen.-Motoros találkozón.-puszilta meg a nyakam.
-És ezt miért nem lehetett megmondani?Miért nem tudtad felvenni a telefont?Miért?-kérdeztem.
-Jól van Sindy!-nyugtatott.-Ne legyél ideges!-nevetett.Ha-ha-ha.Ő könnyen nevet.Nem ő izgult végig egy hétvégét.Óha..és ha tudna a kis "akciómról".Remélem Stan nem mondott neki semmit.-Meg akarod ismerni a srácokat?-kérdezte feszengve.
-Gondolom voltak ott csajok is.-mondtam durcásan.-Hogy mi?Tényleg lehet?-esett le a kérdése.
-Miért ne?-kérdezett vissza,-Menj zuhanyozz és öltözz aztán indulunk.-mosolygott.Én nekiálltam zuhanyozni.Hamar végeztem és amikor készen voltam törölközőbe rohantam le Harryhez, aki a TV előtt ült.
-Mit vegyek fel?-kérdeztem.
-Valami kényelmeset.-mondta és lenem vette a szemét a Tv-ről.Vissza rohantam a szobába és ha 10x nem öltöztem át egyszer sem.Végül egy szegecses bőr dzseki, egy AC/DC-s póló, egy koptatott farmer és egy bakancs mellett döntöttem.
-Így jó leszek?-kérdeztem a lépcső aljáról Harryt.
--Azta ku...Csoda!-ölelt meg.-Akkor indulhatunk is!-mosolygott és megcsókolt.Majd kifelé a kezembe nyomott egy bukósisakot.-Ültél már motoron?-kérdezte, én csak a fejemet ráztam.Megmutatta,hogy hova kell tenni a lábam stb.Mikor elindultunk rettentően féltem, de aztán egyre jobb volt.Csodás lett a végére.Olyan volt, mintha repülnék.Kb. 1 óra múlva megállt egy elhagyatott raktár épület előtt.
-Biztos vagy benne?-kérdezte, mire én magabiztosan(már amennyire lehet egy platform talpú cipőben) leszálltam a motorról és elindultam az épület felé.-Hát akkor jó.-mondta Harry megadóan.Mikor már majdnem bent voltunk Harry megállított.
-Még mindig biztos vagy benne?-kérdezte újra, mire én megöleltem.

-Igen!-mondtam és kézen fogtam, majd elindultam megint a raktár felé.
Most tényleg bemutat a barátainak?Vajon milyenek lesznek?Vajon Harry hogy fog viselkedni?Vajon ÉN hogy fogok viselkedni?Biztos mondok vagy csinálok valami hülyeséget amivel kislánynak állítom be magam.
-Na itt is vagyunk!-mondta Harry és megfordult.-Ennyi elég volt?-nézett rám könyörgő szemekkel, mire én körül néztem.Nem vagyok valami finnyás lány, de ez egy kupleráj.Kicsit elfintorodtam, de megráztam a fejem.
-Harry megszeretném ismerni a barátaidat!-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Hát jó....-adta meg magát és egy nagyobb helyiségbe vezetett, ahol az emberek csoportokba verődve álltak.

#17 What Makes You Beautiful :3

Haliiho manók!Meg hoztam az új rész!Remélem tetszik és örömmel olvassátok!Na akkor nem is húzom tovább az időt jó olvasást!Puszii.xx




Mikor felébredtem Stan a szoba végében ült az asztalnál és olvasott.Mikor felültem az ágyon rettentően hasogatott a fejem.Stan ahogy észre vette, hogy felkeltem egyből rám nézett.
-Csak hogy végre felébredtél!-mondta és letette az asztalra az újságot.-Még egy ilyen és esküszöm agyon foglak verni!-mondta és felállt a székről majd elindult felém.
-Jó reggelt!-köszöntem.-Mi történt?Miről beszélsz?-kérdeztem.Stan felvett egy tasakot az asztalról és az ágyra dobta.-Mi ez Stan?-kérdeztem.
-Tudod mi volt benne?-kérdezett vissza, mire én megráztam a  fejem és eléggé butának éreztem magam.
-Stan miért viselkedsz így velem?Mi történt?-kérdeztem a sírás határán és fel néztem az előttem álló Stanre.-Kérlek Stan!-mondtam neki,szinte már könyörögve.
-Hogy mi volt benne?-kérdezte indulatosan.-Várjunk csak!-vett vissza a hangjából.-Te nem is emlékszel semmire ugye?Úgy kiütötted magad.-mondta és megvető,gúnyos mosolyra húzta  a száját.
-Mi van?-kérdezte most már teljesen magamon kívül.-Mi az, hogy annyira kiütöttem magam?Stan kérlek!Mit csináltam?-kérdeztem  sírva, mire Stan leült mellém az ágyra.
-Ez a tasak tele volt-mutatott a tasakra-,droggal.És mire én hazaértem az egészet eltüntetted.Ez történt.És mi lett volna, ha előttem haza ér a főnők és ő talál rád teljesen kiütve?Mi a faszt csináltál volna?Hogy magyarázom ki, hogy több mint 10 dkg cucc eltűnt.Mit mondok neki?Hogy jöttek a manók és elvitték?Vagy mit?-zúdította rám a tényeket.
-Úristen.-mondtam és lehajtottam a fejem.
-Úristen,bizony!-mondta és kínos csend telepedett a szobára.Nem lehetett mást hallani csak a falon lévő óra kattogását , Stan gondterhelt szuszogását és az én kapkodó majdnem bőgő zihálásomat.
-Figyelj én rohadtul sajnálom!-törtem meg  kínos csendet.-Nem akartam!-néztem fel Stanre.-Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém!2 éve nem nyúltam cucchoz és most se akartam, de nem tudtam neki ellen állni.-sírtam és végig Stan szemébe néztem.-Nem kell neked magyarázkodni,majd én elmondom Harrynek.Nem akarlak bajba keverni!Majd én megoldom.Jó?-kérdeztem, mire Stan bólintott.-Sajnálom.Ne haragudj rám!-öleltem meg.
-Nem haragszom, de még egy ilyen és nem tudom mit csinálok veled.-nevetett majd szét borzolta a hajam.-Hozzak neked valami kaját?Biztosan éhes vagy.-kérdezte és elengedett.
-Mint egy farkas.-nevettem és vissza dőltem az ágyra.-Rettentően fáj a fejem!-nyafogtam.Mikor Stan kiment a szobából hirtelen egyedül, nagyon egyedül éreztem magam.Miért kell nekem mindig mindent elbasznom?Most is.Itt van Stan és Harry is.Mind kettőjüket szeretem. Stant úgy mint egy testvért, Harryt pedig....hát...Harry az életem!Őt mindennél jobban szeretem!De akkor miért kellett ezt csinálnom?Miért kellett megint csalódnia bennem?Remélem Stan nem mondta el neki!
-Na itt is vagyok!-zökkentett ki Stan az "önsajnálatból".-Hoztam gyógyszert is, de rág el úgy jobban  hat.-mondta és letette a tálcát az ágy végére.
-Köszönöm Stan és sajnálom!-mondtam és bevettem a gyógyszert a számba, majd elkezdtem rágni.-Úristen, ez rohadt szar!-mondtam és lehúztam a pohárban lévő teát.
-Keserű mi?-kérdezte Stan nevetve, mire én bólintottam.-Edd meg aztán ha végeztél fürödj meg és gyere le ha kész vagy!-mondta és elindult az ajtó felé.
-Igen is apuci!-mondtam nevetve.Mondjuk az én számból hülyén hangozhatott, hogy "apuci", mert kb. olyan hat éve senkinek sem mondtam az hogy 'apa' vagy hasonló.Anyám barátját-vagyis férjét,a nevelőapámat-is csak Davidnek hívom.És most Stannek mondtam azt, hogy "apuci"?!
-Stan!-szóltam utána, mire ő megfordult.-Harry itthon van már?-kérdeztem, mire ő csak a fejét rázta.-Mikor jön már haza?És egyáltalán hol van?-kérdeztem.
-Valószínűleg ma este már itthon lesz.-mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
-Köszönök mindent!-kiabáltam utána.Miután megettem a kaját és megfürödtem lementem Stanhez.Ő pont a nappaliban ült.Mikor leértem éppen valakivel telefonált.Mikor észre vette, hogy figyelem zavarodottan elköszönt és letette a telefont.-Csak hogy végre!-mondta és bekapcsolta a Tv-t.
-Sajnálom!-mondtam mire Stan felmordult.
-Ha még 1x elmondod, hogy sajnálod megverlek!-nevetett, mire én is nevetve bólintottam.Valami film ment a Tv-be, de nem igen érdekelt, mert elaludtam rajta.

*

-Hé kislány,ébresztő!-mondta Stan, mire én felnyögtem.-Gyere menj fel a szobádba!-suttogta.-Sindy kérlek!-húzta le rólam a takarót.
-Na te is kedves vagy!-ültem fel a kanapén.-Mennyi az idő?-kérdeztem a szememet törölgetve.
-22:56.-mondta Stan, mire én hülyén néztem rá amolyan 'az az?' pillantással.-11 óra lesz 4 perc múlva.-mondta mire én bólintottam.-Na gyere felviszlek!-mondta, mire én felhúztam a lábaimat.
-Nem kell köszi!-mondtam és betakartam magam.-Én lent maradok még!Te nyugodtan menj aludni.-mondtam és meg igazítottam a hátam mögött a párnát.

-Biztos, hogy ne maradjak lent?-kérdezte.
-Nem kell!Megvárom ezt az idiótát!-nevettem, mire Stan meg simogatta a fejem.-Na jó éjt!-mondtam és elfeküdtem a kanapén.Stan pedig elment aludni.Valami hülyeség ment a Tv-be így inkább át kapcsoltam a Music Chanelre. Folyamatosan néztem a klipeket,és mikor már aludtam volni felcsendült egy nagyon-nagyonismerős zene.Harry-ék egyik száma.Egyből tudtam melyik zene az.A-dobpergéééééééééééés.....-What Makes You Beautiful.Kicsit későn kapcsoltam, hogy énekelni kéne, így már csak Harry szólójánál tudtam bekapcsolódni.
-Everyone else in the room can see it.Everyone else but you.Baby you light up my world like nobody else.The way you flip your hair gets me overwehelmed.-kiabáltam,mikor hirtelen nyílt az ajtó.Tudtam, hogy ki jött meg így kirohantam elé.-You don't know you're beautiful!!!!!-ugrottam a nyakába.-Szia szerelem!-köszöntem neki.
-Jól vagy?-kérdezett vissza Harry.
-BUT THAT'S WHAT MAKES YOU BEAUTIFUL!!!-kiabáltam, majd megcsókoltam.-Örülök, hogy végre haza jöttél!-mondtam és ismét megcsókoltam.-Hol voltál?Hiányoztál!-mondtam, de Harry megcsókolt.
-Te is hiányoztál nekem!-mondta és felemelt.Én a lábam átkulcsoltam a derekán és úgy vitt egészen a nappaliig.
-Büdös cigi szagod van!-nevettem rá.-De tetszik!-mondtam és beleharaptam a fülébe, mire ő felszisszent.
-Játszani akarsz?-kérdezte, mire én végig húztam a körmöm a hátán.
-Miért is ne?-kérdeztem vissza és megcsókoltam a nyakát.Harry irányt változtatott és felvitt a szobába.

#16 Akkor legyünk boldogok! :D

Haliiho emberek!Meghoztam az új részt!Nekem ez jobban tetszik, mint az előző!Remélem tetszeni fog, és izgalmasnak találjátok!Jó olvasást!

Reggel mikor felébredtem egyből nem nyitottam ki a szemem, csak csukott szemmel feküdtem az ágyon.Reméltem, hogy Harry már itthon van és még mélyen alszik mellettem, de mikor kinyitottam a szemem nem volt mellettem.Lassan felültem és körül néztem.Nem voltak szét szórva a ruhái, így még nem jöhetett meg.gondoltam magamban.Lassan elindultam a konyhába, de előtte bementem a nappaliba is, hátha ott nyúlt el a kanapén, mert annyira "józan" volt, hogy nem talált fel az emeletre, de a kanapén nem feküdt senki.Elindultam a konyhába és összedobtam magamnak egy rántottát.Miután megettem leültem a kanapéra és bekapcsoltam a Tv-t.A telefonom ott volt az asztalon és hirtelen azon kaptam magam, hogy bámulom, mint valami idióta.Fogtam és beütöttem Niall számát, abban reménykedve, hogy felveszi és meg nyugtat, mert azt mondja "Ne félj Sindy, nincs semmi baj!Harry itt van!".A telefon végig kicsengett, de Niall nem vette fel.Felhívtam Liamet és Louist is, de ők se vették fel a telefont.Végül beütöttem Zayn számát és tárcsáztam.A telefon csengett,csengett és csak csengett.Már azon gondolkodtam, hogy leteszem, mikor Zayn felvette.
-Zayn Malik!-szólt bele rekedtes,álmos hangon.
-Öhm...Szia Zayn.-köszöntem neki.-Csak nem felkeltettelek?-kérdeztem.Zayn nem szólt semmit így gondoltam talált süllyedt.-Sajnálom!-kértem elnézést.-Csak azt szeretném megkérdezni, hogy Harry véletlenül nincs ott?-tettem fel a kérdést.
-Nem, azt hiszem nincs itt.-mondta.-Nem ment haza?Összevesztetek?-kérdezte.
-Ne aggódj!Nem jött haza, de szerintem jó helyen van!-mondtam neki, vagy inkább magamnak nyugtatás képen.Egy ideig csend volt, egyikőnk sem szólalt meg.Végül megtörtem a csendet.-Szerinted Harrynek van...-kezdtem.
-Nem!Harrynek nincs más csak te!-szakított félbe Zayn, mire én egy sóhajt engedtem ki a torkomon.
-Megteszed, hogy felhívsz, ha esetleg betévedne hozzátok?-kérdeztem.
-Aha.-mondta Zayn és elköszönt majd letette a telefont.Visszatettem a telefont az asztalra és ismét azon kaptam magam, hogy megbűvölten nézem az asztalon heverő készüléket.
-Ez nem lehet igaz!-csattantam fel hangosan.-Biztos hogy van valakije!-kiabáltam és földhöz vágtam a távirányítót.-Zayn helyében én is védtem volna!A kurva életbe!Miért kellett megint átbasznia?-ordítoztam sírva.-A rohadt életbe.-temettem a kezembe az arcomat.Mikor felnéztem a szemem piros volt a sírástól és a fejem lüktetett.Ránéztem a Tv-tetején lévő órára.Még csak 10 óra.
-Hol a faszba vagy Styles?-kérdeztem magamtól.-Hova a picsába mehettél?-álltam fel a kanapéról.Felsétáltam a szobába és leültem az ágyra.-Hol lehetsz?-kérdeztem, majd elkezdtem turkálni az éjjeli szekrényen.Tudom, hogy nem szép dolog mások cuccában turkálni blablabla, de most ez nekem "élet halál" kérdése volt.Végül találtam egy cetlit amire egy telefon szám volt felírva, alá pedig az, hogy "Luke".Harry kézírásával volt írva.A cetli bele csúsztattam a melltartómba, mivel nem volt zsebem és tovább kutattam.Hirtelen egy zacskó került a kezembe amire annyi volt írva, hogy "E.S." .Ez Harry drogdíler monogramja.Kinyitottam  a zacskó száját, és benne egy átlátszó még kisebb zacskó volt.Kivettem majd párszor megforgattam a kezem között.Apró kis tabletták voltak benne.Elsőnek nem tudtam mi van benn.
(De miért is hazudok magamnak?Pontosan tudtam, hogy mi van benne.Drog.)
Belenéztem a zacskóba és volt ott még egy tasak.Kivettem és azt is forgattam az ujjaim között.Még soha az életben nem láttam egyszerre ennyi drogot.Mikor Tommal voltam, akkor is mindig csak kis adagokat láttam ilyen 1-2 dkg, de most ez a csomag van vagy 10 dkg.Lassan kinyitottam a tasak száját és beledugtam az ujjam.Megígértem Zoénak, hogy soha-soha de SOHA többet nem nyúlok droghoz, de most valahogy még is muszáj volt.Érezni akartam azt az enyhén savanykás ízét a számban.Ahogyan szét olvad és megbizsereg az egész testem.Kihúztam az ujjam a tasakból és lassan lenyaltam róla a fehér port.Nem olyan volt az íze, mint amire emlékeztem.Sokkal jobb volt. Édesebb. Kiborítottam a tasak tartalmát a sminkes tükörre ami a szekrényen szinte hívogatott, majd a telefon számos cetli segítségével csíkokat csináltam belőle.Már éppen hajoltam volna le, mikor hirtelen meg szólalt a telefonom.
-Neked is ám most kell megszólalnod mi?-kérdeztem és felálltam, majd lesiettem a nappaliba.Mire leértem elhallgatott a telefon.Megnéztem azt, hogy kí hívott, majd vissza dobtam a kanapéra.Már éppen a lépcsőnél jártam, mikor eszembe jutott, hogy hátha Luke-al van Harry.Vissza rohantam a nappaliba és beütöttem a számot.A telefon hármat csengett mire felvették.
-Halló!?-szólt bele egy hang ami könnyed volt, de még is férfias.
-Öhm..Szia.-mondtam esetlenül.-Luke?-kérdeztem.

Luke Hemmings♥

-Igen, itt Luke Hemmings beszél.-mondta Mr.Dallamos hang, akinek már neve is volt.-És ott ki beszél?-kérdezte.
-Az most tök mindegy.Ott van veled Harry?-kérdeztem, mire értelmetlen mormogás hagyta el Luke száját.
-Ki az a Harry?-kérdezte Mr.Dallamos hang.
-Styles!Bazd meg! Ott van Styles?-kérdeztem idegesen.
-Hé..kislány nyugi!-nyugtatott Luke.-Honnan tudod a számomat?-kérdezte és a hangjában egy kis félelem vegyült az idegességgel.
-Az most tök mindegy.Ott van Styles vagy nincs?-kérdeztem egyre idegesebben.
-Azt se tudom ki az a Styles!-mondta majd rátettem a telefont.
-Persze kamuzzatok még!-dobtam oda a telefont a kanapéra.A dobást kicsit elnéztem és kisebbre sikeredett mint vártam, így a kanapé széléről lepattant a telefon.-Persze törj össze!-kiabáltam a lépcsőről.A lépcsőn lassan és nyugodtan jöttem fel.Mikor beléptem a szobába egy jól eső sóhaj hagyta el a számat.Az "anyag" ott volt a szekrényen, mellette pedig a tasak ecstasy.Normális esetben soha nem nyúlnék/nyúltam volna droghoz, de most szükségem volt rá. Leültem az ágyra és gondolkodás nélkül felszívtam az előbb kikészített csíkokat. Hirtelen bizseregni kezdett az egész testem és boldogság öntött el.
-Igen ez az!-mondtam és hátradőltem az ágyon.-Ne forogj már olyan gyorsan!-vihogtam a plafon felé és a fejemre húztam a takarót.Hirtelen Stan hangját hallottam.
-Hé kislány!-kiabálta.-Merre vagy?-kérdezte és hallottam amint elindul a lépcsőn felfelé.
-Itt vagyok fent!-kiabáltam, de a takaró tompított a hangomon.Mikor Stan belépett a szobába én még mindig a fejemre húzott takaróval feküdtem az ágy közepén.-Gyere ide!-mondtam de a takaró alól alig hallatszott a hangom.Halottam amint Stan sarka koppan a parkettán és éreztem amint leül a jobb oldalamra.
-Kislány, jól vagy?-kérdezte.
-Nem kapok levegőt!-vihogtam és elkezdtem a testem mellett csapkodni a kezemmel, mint valami fogyatékos.
-Akkor talán vedd le a fejedről a takarót.-mondta Stan és ezzel le is rántotta a fejemről a takarót.-Mi van veled Sindy?-kérdezte és felültetett az ágyon.
-Én csak....-kezdtem, de a végét elröhögtem.-Harry nem jött haza!Érted?-kérdeztem vihogva.
-És ezen mi olyan vicces?-kérdezte Stan, miközben furcsán méregetett.
-Nem tudom!-mondtam nevetve és vissza akartam dőlni az ágyra, de Stan nem engedett, mert megfogta a könyököm és fenn tartott.
-Néz rám!-mondta idegesen és megfogta az állam, majd maga felé fordította a fejemet.-Mit ittál Sindy?-kérdezte.Én csak a fejem ráztam és azt tátogtam, hogy "Semmit".-Te drogoztál?-kérdezte, mire én értelmesen és komolyan próbáltam rá nézni, de a végén elröhögtem magam.-Honnan szedted Sindy?-kérdezte és el kezdte gyengéden rángatni a vállam, mint valami hisztis 10 évesnek.
-Stan hagyjál békén!-dőltem el az ágyon.
-Honnan szedted?-kérdezte ismét, de most már hangosabban.
-Bent volt a szekrényben.-ültem fel.-Örülsz?-kérdeztem gúnyosan. Stan idegesen felállt és felemelte az üres tasakot.-Nem én voltam!-vihogtam.
-Normális vagy?-kérdezte, mire én csak megrántottam a vállam.-Mennyi volt benne?-kérdezte idegesen.Most miért kell ennyire fel húzni magát?Csak jól akartam magam érezni!mondogattam magamban.
-Nem sok!-feleltem.-2-3 óra aztán szia!-vihogtam és megint hátra dőltem az ágyon.
-Akkor bazd meg aludj!-mondta Stan és idegesen a hajába túrt.-A főnők meg ne lásson így!-mondta és elindult az ajtó felé.Már az ajtónál járt, mikor utána szóltam.
-Stan!-kiáltottam utána, mire ő megfordult.-Kérlek mesélj nekem valamit.-mondtam.-Csak egy mese és utána alszok, mint a bunda!-mondtam és hatalmas szemekkel néztem rá.-Vagy ha nem mesélsz, akkor nem alszok!-ültem fel az ágyon és mosolyogva figyeltem az ajtóban álló gondolkodó Stant. Sóhajtott egyet, majd vissza jött.Leült az ágyra és elmesélte nekem a Piroska és a Farkast.Mindig is utáltam azt a mesét.Mikor Stan már azt hitte, hogy alszom felállt és ki akart menni, de ismét utána szóltam.
-Stan, kérlek hozd fel a telefonom!-kérleltem.Ő sóhajtva bólintott és becsukta maga mögött az ajtót.-Köszönöm!-kiáltottam utána nevetve.Csak ültem az ágyon és énekeltem.

Dönts le

a mezőre

dönts le,fektess

le újra meg újra

Énekelgettem az ágyon dülöngélve.
-Mit énekelsz kislány?-kérdezte hirtelen Stan.
-Nem tudom.-nevettem és elvettem tőle a telefont.-Köszönöm!-mondtam neki.-Harry...
-Még nincs itthon!-szakított félbe.A telefont úgy tartottam a kezemben mint valami kincset.-Aztán ez még egyszer elő ne forduljon!-lengette meg az ujját a levegőben.
-Szia Stan!-intettem neki mikor már az ajtónál volt.Ő csak vissza intett és ki ment az ajtón.Én kapcsoltam be valami zenét és elaludtam.

#15 Az ajándék.

Haliiho manók!Itt van egy újabb rész.Nem tudom, nekem nem nagyon nyerte el a tetszésemet és szerintem nem is lett olyan jó, de majd a folytatás!!!Előre is jó olvasást és remélem tetszeni fog!Puszii:*

Mikor felébredtem nem tudtam hol vagyok, és hogy mi történt.Csak ültem az ágyon és Harryt kerestem a szememmel, de sehol sem találtam.Álomba sírtam magam, miután Tom elment?Lehetséges.Felkeltem az ágyról és lassan, óvatosan elindultam az ajtó felé.A lábaimat rettentően nehéznek éreztem.Mikor kiléptem az ajtón, valamivel már könnyebek voltak a lábaim.
-Harry!-kiabáltam a lépcső tetejéről, de nem jött válasz.-Hazza!-indultam le a lépcsőn.-Harold!-léptem be a nappaliba, de sehol senki.Hát jó!gondoltam magamban és a falon lévő órára néztem.Még csak este 6 óra.Nem aludhattam sokat.Elindultam a  konyhába és a hűtőből elő vettem egy doboz sört.Persze alkohol menteset.Mikor kiakartam bontani hirtelen valaki megfogta a derekamat.
-Styles!-kiabáltam.-Megijesztettél!-mondtam és a szívemre tettem a kezem.Harry csak mosolygott és kivette a kezemből a sört.
-Jobban vagy?-kérdezte, miközben a sört vizsgálgatta.Lemertem fogadni, hogy azt keresi hány százalékos az alkohol tartalma.-Szerencséd van, hogy alkohol mentes!-adta vissza és magához húzott.Hát nem igazam volt?!Álltunk a konyha ablak előtt ami a kertre nézett és pont láttunk az éppen lemenő napot.
-Harry...ami azt illeti hamarosan kezdődik az iskola...-mondtam halkan, szinte már suttogtam.
-Szeretnél vissza menni?-kérdezte nyugodtan.
-Igen, jó lenne befejezni a sulit.-mondtam és lehúztam az utolsó kortyot a dobozból.
-Majd még megbeszéljük!-mondta és egy puszit nyomott a fejemre.Megbeszéljük!Tehát van közös jövőnk!Megbeszéljük!Azt mondta, hogy együtt fogjuk megbeszélni!Na jól van ám!Nem vagyok én ötödikes aki most kapta meg élete első szerelmes levelét.Én egy felnőtt nő vagyok!Még nem teljesen, de akkor is.
-Holnap el kell mennem egy kis időre.-mondta Harry suttogva.Miért beszéltünk halkan?Fogalmam sincs!
-Mennyi időre?-kérdeztem, mire ő csak megrántotta a vállát és megpuszilta a homlokomat.
-Hiszen te forró vagy!-mondta és kivette a kezemből az üres dobozt letette a pultra majd felkapott.
-Most hova viszel?-kérdeztem miközben elhaladtunk a nappali mellett.
-Pihenned kell!-mondta és felvitt az emeletre.A lábával belökte az ajtót és letett az ágyra.-Tett le a fejed és pihenj!-mondta, de én nem tettem.Még mindig a könyökömre támaszkodva feküdtem az ágyon.
-Gyere ide!Kérlek!-paskoltam meg magam mellett a helyet.Harry a fejét rázta, én pedig kiskutya szemekkel meredtem rá, mire megadta magát, lerúgta a cipőjét és bebújt mellém.Ráhajtottam a fejem a mellkasára és csak ekkor éreztem meg, hogy milyen nehéz is a fejem.Olyan volt, mintha fejbe vágtak volna valamivel.Percekig csak csendben feküdtünk egymás mellett.
-Hozok neked vizes rongyot!-mondta Harry és felakart kelni.
-Kérlek, még maradj itt!-mondtam és elkaptam a csuklóját.-Csak 5 percre!-mondtam és ismét a kiskutya szemeimmel néztem rá.
-Na jó, csak öt percet.-mondta és vissza dőlt az ágyra.

A Karkötő

-Harry, szeretnék adni neked valamit!-mondtam és lehámoztam a karkötőt a kezemről.-Ezt neked szeretném adni!-tettem a mellkasára.Harry tágra nyílt szemekkel nézett rám.
-Nem fogadhatom el!-mondta és megrázta a fejét.
-Kérlek Harry!Apától kaptam és azt mondta, hogy egy olyan személynek adjam oda, akit jobban szeretek az életemnél is!Aki miatt meg is halnék!-mondtam.-Kérlek, ne okozz csalódást!-kérleltem, mire Harry hozzányúlt és engedte, hogy felhúzzam a kezére.-Köszönöm!-mondtam és megcsókoltam.
-Én is szeretlek!-mondta és megcsókolt.-Viszont most már hoznom kell a vizes ruhát!-nevetett és kikelt mellőlem.Pár perc múlva, egy vizes ruhával tért vissza, de én addigra már aludtam.


*Harry szemszöge*

Mire vissza értem a fürdőből a vizes törölközőkkel addigra Sindy már aludt.Olyan aranyos volt és olyan ártatlan.Lementem a konyhába és össze dobtam valami kaját.Leültem enni és a karomon lévő bőr karkötőt nézegettem.Sindy sosem mesélt az apukájáról és a családjáról.Emlékszem mikor élősszőr együtt aludtunk akkor volt egy álma amiben az apukája is benne volt.Sosem hallottam, hogy miért és hogy hogyan halt meg.És most meg megkaptam a karkötőjét.Sindy tényleg szeret engem és ennek örülök.


*Sindy szemszöge*


Reggel mikor felébredtem Harryt sehol sem találtam.Ismét egyedül voltam a házban.Lementem a konyhába és a pulton találtam egy cetlit.

Jó reggelt kincsem!El kellett mennem, majd hívlak!Csók Harry xxx

Állt a cetlin.Hát...jó.Csináltam magamnak rántottát majd bekapcsoltam a Tv-t.Semmi érdekes nem ment benne, így mikor Stan megjött egy megváltás volt számomra.Segítettem neki "kertészkedni" és egész nap, csak hülyéskedtünk meg nevettünk.Harry nem hívott, így este olyan 8 óra körül megcsörgettem.Nem vette fel a telefont.11 óráig vártam rá, aztán elaludtam.

#14 Váratlan "meglepetés"

Haliiho emberkék!Mivel két hete több részt is hoztam így az előző héten sajnos nem hoztam egyet sem.Ennek több oka is volt.Nem volt rá időm(hiába volt szünet),fáradt voltam,beteg is voltam úgyhogy a képzelőerőm szinte egyenlő volt a 0-val és nem akartam "gagyi" részt hozni.De most tessék itt van a következő rész!Jó olvasást!Remélem tetszeni fog!:33
Puszi :* xx


Mikor felébredtem Harry nem volt mellettem és ez eléggé megijesztett.
-Harry!!-kiabáltam.
-A kurva életbe!-hallottam meg Harry rekedtes hangját a fürdőből.
-Harry jól vagy?-kérdeztem és felkeltem az ágyból, de nem jött válasz.-Harry!-kiabáltam.-Mi van veled?-kérdeztem és nekifeszültem a fürdő ajtajának. Be volt zárva.-Istenem Harry!-kiabáltam és átfutottam a másik szobába.Neki feszültem az ottani ajtónak és az nem volt bezárva.Mikor beléptem a fürdőszobába azt hittem elájulok,de erőt vettem magamon és mégsem lettem rosszul. Harry a földön feküdt és tökéletes karját vágások borították.-Harry ne!-kiabáltam,de késő volt.Harry a nyakához emelte a kést és teljes erejéből megrántotta.
-Szeretlek!-mondta és megrántotta a kést.
-Miért?-kérdeztem és lerogytam mellé a földre.-Kérlek ne hagyj itt!-húztam magamhoz.-Nem hagyhatsz itt!Érted?-kiabáltam sírva,de már túl késő volt.Harry megölte magát én pedig....

FELRIADTAM.

Csak egy álom volt!sóhajtottam és körül néztem a szobába.Harry nem volt mellettem.
-Harry!-kiabáltam kétségbeesetten.
-A kurva életbe!-hallottam meg Harry rekedtes hangját a fürdőből.Úristen!gondoltam magamban.Azonnal kiugrottam az ágyból.
-Harry jól vagy?-kérdeztem,de nem kaptam választ.Oda rohantam a fürdő ajtajához és nekifeszültem.Az ajtó megadta magát és kinyílt. Harry ott állt a fürdő közepén a kezében a borotvával és éppen borotválkozott.
-Csak megvágtam magam!-mondta és rám mosolygott.
-Istenem!-sóhajtottam.-Szeretlek!Szeretlek!Szeretlek!-hajtogattam és megöleltem.-Ugye tudod, hogy szeretlek?-kérdeztem és erősen magamhoz szorítottam.
-Sindy mi történt?-kérdezte Harry és eltolt magától, hogy rám tudjon nézni.-Valami baj van?-kérdezte aggódva.
-Azt álmodtam, hogy megölted....-mondtam akadozva,miközben Harry elengedett.
-Mégis kit öltem meg?-nézett rám Hazza a tükörből.-És miért?-nevetett
-Magadat és...-szipogtam-és....miattam.-mondtam és kitört belőlem a sírás.
-Jaj!!!-jött oda Harry.-Ne butáskodj már!-mondta és felemelte a fejem.-Tudod, hogy szeretlek és nem hagylak itt!-mondta és megcsókolt.
-Szeretlek!-mondtam és megöleltem.-Le kéne mosni az arcod...-nevettem rá könnyes szemmel.
-Talán!-mondta és elkezdte lemosni.Miután befejezte a mosakodást oda jött és felemelt.
-Most hova megyünk?-kérdeztem.
-Aludni.-mondta és letett az ágyra, majd lefeküdt mellém.
-Most te komolyan aludni akarsz?-kérdeztem és felhúztam a pólóját.
-Miért?-kérdezett vissza a szemöldökét húzogatva.
-Van jobb ötletem is!-mondtam és megcsókoltam.

*

-Egyre jobb vagy!-mondta Harry és fáradtan hátradőlt az ágyon.
-Te sem panaszkodhatsz!-mondtam nevetve majd megcsókoltam és felálltam az ágyról.
-Mégis hova mész?-kérdezte és vissza rántott a derekamnál fogva.
-Fürdeni.-nevettem és ismét felálltam.Gyorsan megfürödtem majd amikor jöttem ki a fürdőből majdnem szívrohamot kaptam. Harry egy sikoly maszkban ugrott rám.
-NORMÁLIS VAGY?-kiabáltam vele.
-Csak nem megijedtél?-kérdezett vissza és magához húzott.
-Nem,csak majdnem szívrohamot kaptam.-mondtam nevetve.
-Menjünk le a konyhába.-mondta Harry komolyan és elindult az ajtó felé.
-Verseny a konyháig!!!-kiabáltam és kifutottam előtte az ajtó.Harry nem futott utánam, így egyértelműen én nyertem meg a versenyt, de bár ne így történt volna.
-NYERTEEEEEEEEEEM!!!!!-kiabáltam mikor leértem a konyhába.Mikor megfordultam azt hittem álmodom.-Hát ti hogy...mit?-kérdeztem.-Styles!-néztem a tévénél álló Harry-re mérgesen.
-Ma reggel a kezembe került a telefonod és láttam, hogy anyukád, már rengetegszer hívott és gondoltam aggódik érted.Éppen akkor hívott, mikor nálam volt a telefonod és gondoltam ide hívom, hogy megtudja nézni jól vagy.-magyarázkodott Harry.
-Ez nem lehet igaz!-mondtam és a nagyira majd Zoé-ra néztem.
-Sindy beszélhetnénk?-kérdezte Zoé.
-Nem, nem beszélhetünk!-rivaltam rá, mire felállt a kanapéról és megfogta a csuklóm.
-Akkor beszélünk!-mondta és elindult a konyha felé.Én csak mentem utána és követtem.-Nem én voltam.Nem én mondtam el nekik!Nem is mondtam nekik semmit!-mondta Zoé.-Sajnálom.Érted?Nem tud semmit se a nagyid,se anyud, de annyira aggódtak érted,hogy elkellet őket hoznom,lássák jól vagy és boldogok vagytok.-sírta el magát.-Hiszel nekem?-kérdezte.
-Persze,hogy hiszek,csak ez így váratlan volt.-mondta és megöleltem.-Nincs semmi baj!-mondtam neki.Miután Zoé valamennyire lenyugodott vissza mentünk a nappaliba.Anya és a nagyi a kanapén ültek Harry pedig a fotelban.Oda mentem Harry-hez és beleültem az ölébe.
-Jujj,de aranyosak!-mondta nagyi,mire mi nevetve lehajtottuk a fejünket.
-És mekkora korkülönbség!-mondta anya a szemét forgatva.
-Anya Harry csak 20 éves én pedig most lettem a 16.Csak 4 év.Érted?4 ÉV.-mondtam anya szemébe.
-Akkor is túl idős hozzád.-mondta anya.-Sindy pakolj össze és megyünk haza!-közölte és rám sem nézett.
-Hogy mi?Nem jól hallottam.-álltam fel Harry öléből.-Én innen nem megyek sehova.-mondtam és rá néztem anyára.A szemében megvetést láttam, de hogy képzeli, hogy én itt hagyom Harryt?!
-Sindy Nathalie Fox!Azonnal indulj!-mutatott az ajtó felé.
-Sajnálom anya, de én nem vagyok képes itt hagyni!-mondtam és éreztem, ahogyan Harry átkarolja a derekamat.
-Miért akarja-kezdte Harry.
-Te ebbe ne szólj bele!-kiabált rá anyu.Ránéztem Harryre és láttam, hogy kezd ideges lenni.
-Harry,kérlek menj fel!-mondtam és megsimogattam a hátát.-Kérlek!-kérleltem és elindult a lépcsőn.-Sajnálom anya, de nélkülem kell elmenetek!-mondtam és éreztem, hogy anyában valami összetörött.
-Sindy, miért vagy ezzel a fiúval?-kérdezte.-Csak bántott és csak fájdalmat okozott neked!!-mondta anya majd oda jött, megfogta a csuklóm és felhúzta a pulcsim,vagyis Harry pulcsiját.-Nézd meg!-kiabálta.A kezem tele volt hegekkel,a vágások nyomaival, amiket Harry miatt tettem.
-Anya értsd meg, hogy én szeretem Harryt és nem fogom itt hagyni!-mondtam.-Kérlek értsd meg!-kérleltem anyát, de ő csak megrázta a fejét.
-Ha nem jössz most el velünk akkor...-mondta.
-Akkor mi lesz?-vágtam a mondatába.-Mi lesz akkor?-kérdeztem.-Kitagadsz a családból?Nem mehetek haza többet?Nem látatom a húgom?Nem beszélünk többet?-kiabáltam sírva.
-Ezt nem kellet volna!-mondta anya és Zoéra majd a nagyira nézett ezzel jelezve, hogy 'ideje lenne már menni'.
-Sajnálom!-mondtam az ajtóban anyának.Zoé nem szólt semmit csak bólintott és ezzel egyet értett velem, ő is így tett volna.Nagyon rosszul esik/esett hogy anya nem tudja megérteni, én szeretem Harryt.Mindent megadnák neki és örökké vele akarok lenni.Kicsit veszélyesen él, de akkor is szeretem.Még sosem voltam szerelmes...legalább is ennyire nem.Lehet, hogy anya csak nehezen tudja elviselni, hogy az ő "kis lánya" felnőtt és a saját életét akarja élni....Nem értem anya viselkedését...Miért nem tudja megérteni, hogy szerelmes vagyok Harrybe?
-Szerelmem, jól vagy?-kérdezte hirtelen Harry.
-Persze csak...-fordultam meg.-Elmész?-kérdeztem, mert Harry fel volt öltözve és nagyon úgy festett mint aki menni akar valahová.
-Nem akarom haza hozni a munkám!Stan nem sokára megjön, elment vásárolni.-mondta és megcsókolt.-Nem sokára jövök!-köszönt el és becsukta maga mögött az ajtót.Én csak ott álltam és az ajtót bámultam.Hát jó...ha már mindenki itt hagyott akkor jó!mérgelődtem magamban.Mikor bementem a nappaliba az asztalon hevert a telefonom és mellette egy cetli.

"Ne csinálj semmi hülyeséget! 
Csók-Harry!xxx"

Állt a cetlin.Ez most mit akar jelenti?kérdeztem magamtól és el mosolyodtam.Jól van Hazza ha így állunk...nevettem halkan.Hirtelen megcsörrent a telefonom.Nem is figyeltem ki hív, csak felkaptam.
-Hallo?!Itt Sindy Fox.-mutatkoztam be, bár ha valaki engem keres akkor csak tudja, hogy ki vagyok.
-Szia Sindy!-köszönt Niall a telefonba.
-Szia Niall!-köszöntem vissza mosolyogva, bár ezt Niall nem látta.
-Arra gondoltam, hogy átjöhetnétek hozzánk valamikor.-mondta és pontosan tudtam, hogy mit ért a hozzánk alatt.-Harry otthon van?-kérdezte.
-Jó, majd valamikor benézünk.-ígértem meg neki.-Nem, pont most ment el.-mondtam.
-Boldog vagy vele?-kérdezte komolyan.
-Igen!-mondtam határozottan.
-De ha megbántod akkor annak rossz vége lesz!-mondta fenyegetően, de nem igen ijedtem meg tőle, inkább elnevettem magam.
-Nem fordítva kéne lennie?Nem engem kéne, hogy védj?-kérdeztem Nialltöl.
-Talán!-mondta és ő is elnevette magát.-Na de akkor megyek.Szia!-köszönt el.
-Szia!-tettem le a telefont és leültem a kanapéra.Alig hogy kényelembe helyeztem magam, megint megcsörrent a telefon.-Halló?!-kaptam fel.-Sindy Fox telefonja.-mondtam.
-Szia kislány!-hallottam meg egy utálatos hangot és azonnal lefagytam.-Na mi az kislány, már vissza se köszönsz?-kérdezte a férfi hang.
-Hát....te?-kérdeztem meglepődve.
-Na,na!Így kell köszönni egy régi jó ismerősnek?-kérdezte.
-Na azért, nem vagy te olyan jó emlék!-mondtam és megráztam a fejem.-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Hát...halottam, hogy tudsz cuccot szerezni, mert a barátod, nem is értem, hogy hogy voltál vele képes össze jönni.Látom ennyire lealacsonyodtál utánam.Hát igazából megértelek, hogy rájöttél nem tudsz még egy ilyen pasit találni mint én.-áradozott magáról én pedig elképzeltem hogyan felképelem.-Na szóval tudsz vagy nem tudsz szerezni?-kérdezte.
-Neked nem!-mondtam és éppen leakartam tenni a telefont, mikor beleszólt.
-Akkor sem, ha azt mondom, hogy van nálam egy kazetta?-kérdezte, mire bennem meg állt az ütő.Mégis milyen kazetta?
-Miről beszélsz Tom?-kérdeztem lassan.
-Tudod, te azt nagyon jól.-mondta és elnevette magát.Én csak ültem a kanapén és gondolkodtam.-Ne mond, hogy nem volt emlékezetes az az este!-mondta és leesett.A drogos buzi felvette ahogyan megerőszakolt.
-Nem lehetsz ekkora köcsög!-bukott ki belőlem.
-Na akkor mi lesz?-kérdezte.-Vagy szerzel nekem cuccot, vagy a barátod kezébe kerül ez a  videó és rájön, hogy mekkora kurva voltál már évekkel ezelőtt is.-vázolta fel a lehetőségeket.
-Tom, ezt nem teheted!-mondtam könnyes szemmel.-Akkor is miattad voltam olyan.És amúgy is a felvételen nem vagyok ön magam!-magyarázkodtam.
-Megesik, hogy elesik!-nevetett.-És ne mond, hogy te nem akartad, mert igen is hogy akartad!-mondta.
-Tom húzz az anyádba!-csaptam rá a telefont.Nem lehet igaz!mondogattam magamnak.Ennek is most kellet megtalálnia???kérdeztem, mikor hirtelen dudálást halottam. Harry még nem jöhetett meg!gondoltam magamban.Mikor kinéztem az ablakon Stan éppen a csomagtartóból mászott elő és a kezei tele voltak bevásárló szatyrokkal.
-Segítenél?-kérdezte mikor meglátott az ajtóban ácsorogni.
-Persze!-ugrottam oda,bár nem igen tudok "ugrálni", mert a lábam még mindig iszonyúan fáj.Ki vettem Stan kezéből a szatyrokat és be masíroztam velük a konyhába.-Úristen mennyi mindent hoztál!?-mondtam sokkolva.
-Magda írta fel őket!-mondta és letette a kezéből a szatyrokat.-Jól vagy?-kérdezte és furcsán nézett rám.
-Persze, csak ma voltak itt anyukámék, és azt akarták, hogy velük menjek.....-mondtam és elkezdtem kipakolni a szatyrokból.
-Ha már így belejöttem a pakolásba, nem akarsz nekem segíteni valami sütit sütni?-kérdeztem, mire Stan felnézett az újságból.
-Huhh, már ennyi az idő?!-kérdezte ijedten.-Izé...nekem mennem kell a kertbe!-mondta és felállt.Aha,szóval lerázott!nem baj, akkor majd egyedül sütöm meg a sütit.Már kikevertem a tésztát és minden kész volt,mikor hirtelen egy női hang szólt hozzám.
-Mit csinálsz?-kérdezte én pedig hátra fordultam.Egy 50 év körüli "néni" állt velem szemben,cseléd ruhában. Áháá....ő lenne Magda!mondtam magamban.
-Én Sindy vagyok,Harry barátnője!-nyújtottam a kezem mosolyogva és miután észre vettem, hogy tiszta tészta a kezem zavarodottan megtöröltem..-Elnézést, nem hallottam a nevét!-mondtam.
-Magda.-bökte ki.-Örülök!-jött oda és  megfogta a kinyújtott kezem.-Én pedig a házvezetőnő!-mondta és rám mosolygott.Míg sült a sütemény addig Magdával beszélgettem.Elmesélte, hogy ő több mint 30 éve dolgozik házvezető nőként és amikor ide került Harry-hez, olyan 1 éve, akkor mindig veszekedni kellet Harryvel, hogy ha felhoz magával egy lányt akkor azt becsülje meg és ne csak egy éjszakás kalandok legyenek neki.Így nagyon örül,hogy még mindig itt vagyok stb...Azért örülök, hogy Harrynek én nem csak egy "egy éjszakás kaland" voltam és nem lettem "egy a sok közül".Mikor kivettem a sütit és felvágtam egyből Magdának adtam egyet aki akkor éppen mosogatott.
-Nagyon finom!-dicsérte meg.-Majd a receptet kérem!-kacsintott rám.Én vágtam egy tányérra és kivittem Stannek a kertbe.
-Stan!Stan!-kiabáltam, de semmi válasz.Be néztem a jakuzzi-hoz és Stan ott aludt, egy nyugágyon.-STAN!-üvöltöttem,mire majdnem leesett a székről.-Hoztam egy kis sütit!-mondtam nevetve és Stan kezébe nyomtam a tányért.-Szívesen!-mondtam, mert Stan egyből megevett egyet és megköszönni is elfelejtette.
-Uh...ez nagyon finom!-mondta miután benyomta az egész tányért.-Köszönöm!-köszönte meg, mire én csak bólintottam és belelógattam a lábam a jakuzziba.
-Jég hideg!-mondtam és Stanre néztem aki csak amolyan "van ilyen" módon félre billentette a fejét.
-Boldog vagy?-kérdezte, mire én bólintottam.-Annak ürülök.-mondta és becsukta a szemét.
-Akkor hagylak is tovább "kertészkedni".-nevettem és felálltam a jakuzzi mellől.Mikor bementem Magda még mindig mosogatott.-Miért nem a mosogató gépet használja?-kérdeztem.
-Mert az tele van vegyszerekkel, így sokkal egészségesebb!-mondta és megtörölte a kezét.-Mára ennyi elég is lesz!-ment ki a konyhából.Hirtelen ajtó csapódásra lettem figyelmes így megfogtam egy tányért tele sütivel és elindultam az ajtó felé.
-Szia szerelmem!-köszöntem Harrynek.Mikor megláttam azt hittem szívrohamot kapok.Vele volt TOM is.-Sziasztok!-javítottam ki magam.
-Szia Sindy!-lépett oda hozzám Tom én pedig egy lépést hátráltam.
-Ezek szerint már ismeritek egymást!-mondta Harry mosolyogva.
-Igen, nagyon jó barátok voltunk.-mondta Tom és rám kacsintott.
-Azért azt nem mondanám!-szóltam közbe.
-Kicsim szólnál Stannek?-kérdezte Harry, mire én csak bólintottam és elindultam a kertbe.Senki nem volt ott így gondoltam, hogy Stan hátul lesz.És ott is volt.Mikor jöttem vissza felé,hirtelen valaki megfogott és a falnak nyomott.
-Na kislány?Melyiket választod?-kérdezte Tom.
-Mit akarsz?-kérdeztem és végig a szemébe néztem.Tudtam, hogy itt nem mer és nem is tud bántani, mert akkor Harry képes megölni.
-Téged.-suttogta a fülembe.
-Hagyjál békén!-mondtam és megpróbáltam magamtól eltolni,de nem ment.
-Tudod régen is milyen jó volt!-mondta és rám kacsintott.
-Mit akarsz?-kérdeztem ismét.
-Téged.Kezdőként is jó voltál, most pedig már gyakorlatod is van benne!-csókolta meg a nyakam.
-Húzz a picsába!-löktem neki a korlátnak.Hirtelen Stan jelent meg Tom mögött.
-Minden rendben?-kérdezte mérgesen.
-Én csak a mosdót kerestem.-mondta Tom és bement a mosdóba.
-Minden oké?-nézett rám Stan.
-Ez a görény 14 évesen megerőszakol meg bedrogozott és most megint ugyan ezt akarja csinálni.-mondtam Stannek.
-A rohadék!-mondta és a falnak szegezte az éppen az ajtó kilépő Tomot.-Ide figyelj, te rohadék!-szólította meg Stan.-Ha bántani mered ezt a lányt-mutatott rám-, át lesz operálva az a cuki kis pofikád!-mondta és elengedte Tomot aki nem szólt semmit csak bólintott.Mikor vissza értem Harry éppen a TV-t nézte.
-Itt van Stan!-mondtam és megfordultam.Addigra már sírtam és nem akartam, hogy ezt Harry lássa.
-Valami baj van?-kérdezte, mire én csak a fejem ráztam.-Ki bántotta?-kérdezte Stantől.Én ahogy elértem a lépcsőhöz elkezdtem futni.Felfutottam a szobába és sírtam.Azon gondolkodtam, hogy vajon Tom képes-e oda adni Harrynek a kazettát?Harry hogyan reagálna rá?stb.Mikor hirtelen Harryt láttam magam előtt.
-Mi a baj?-kérdezte és leült mellém az ágyra, de én nem figyeltem rá csak a takaró sarkával törölgettem a szemem.-Ki bántott?-kérdezte és maga felé emelte a fejem.
-Tom.-mondtam a levegő után kapkodva.Harry szemében düh és bosszú vágy tükröződött.-Van nála egy kazetta.-szipogtam és újra elkezdtem sírni.-Sajnálom-mondtam és megöleltem Harryt.
-Mi van azon a kazettán?-kérdezte dühösen.
-Tom.-szipogtam és vettem egy nagy levegőt.-És.Én.-mondtam szaggatottan.-Tom 14 évesen bedrogozott
 és megerőszakolt és mint kiderült ez a görény az egészet fel vette.-mondtam sírva és ismét megöleltem Harryt.-Sajnálom.-mentegetőztem.
-Én megölöm!-mondta Harry és felakart állni.
-Ne, kérlek még maradj itt!-bújtam oda hozzá.-Szeretlek!-suttogtam és erősen magamhoz szorítottam.
-Én is szeretlek!-mondta és megpuszilta a fejem.

MINDENKI GONDOLKODJON EL EGY KICSIT!

Köszönöm Laura az engedélyt, hogy kitehettem, úgy érzem ezen minden "Directionernek" el kéne gondolkodni,  mert a Directionereknek is két fajtája van:akik szeretik ezt az öt fiút a teljes szívükből és mindent megadnának nekik és azok akit csak azt mondják hogy Directionerek, közben pedig ugyanúgy szidják őket.Nem kell szidni őket.Ha szeretitek őket akkor úgy szeressétek ahogyan vannak.Louis-t melegítőben, hosszú hajjal-akár egy csöves/más mondta/-és fejpánttal.Ő így is boldog akkor szeressétek úgy ahogyan van.NEM DEPRESSZIÓS!!!!BOLDOG!!!!!Zaynt és Liamet úgy hogy cigiznek ha nekik ez jó akkor hajrá!!Mindenki úgy jó ahogyan van!NE AKARJÁTOK ŐKET MEGVÁLTOZTATNI!

/saját vélemény/

Írta:

Sipos Laura

Megtaláljátok a bejegyzést:

https://www.facebook.com/groups/176481845874109/permalink/241948772660749/

Egyesek nem értik, és talán már soha nem is fogják tudni megérteni, mit jelent a rajongóknak az a két szó, hogy One Direction. Sokan úgy vannak vele, hogy meg sem próbálják felfogni, egyszerűen elfordulnak ettől az öt sráctól, csak azért, mert nem bírják elviselni, hogy... igazából még én sem tudom, mit nem lehet elviselni öt ilyen sikeres, tehetséges, jóképű, jószívű, bátor, erős és nagyszerű fiún, de mindegy, azok, akik utolják őket, biztos tudják. De ti, utálók, nem érthetitek, mit érez egy rajongó, amikor megjelenik a következő évi koncertlista, és az ő országa abban az évben sem szerepel a listán. Nem érthetitek, milyen, amikor mindenhol koncertjegyeket sorsolnak ki, de egy rajongó mégis otthon ül, és a zsebkendőt zsebkendő után gyűr össze. Nem tudjátok, hogy a Directionerek még az ezredszeri megnézésnél is végigsírják a Story of My Life klipjét, ahogy nem értitek azt sem, miért hatódik meg egy Directioner, ha élő felvételt néz. Azért, mert még ennyi rajongással töltött év után is elképed azon, hogy mennyire tehetséges ez az öt srác, akiket sokan még mindig buzinak tartanak, azt mondják, nem érdemlik meg, hogy éljenek, nem érdemlik meg azt, hogy ennyi rajongójuk legyen... Pedig senki a világon nem érdemli meg jobban, mint ők. Nem fogok most ódákat zengeni arról, hogy Liam gyerekkorában az egész osztályát meghívta a szülinapi bulijára, de senki nem ment el, nem akarok kitérni még arra sem, milyen érzés lehet Zaynnek, hogy a vallása miatt vannak, akik még mindig terroristának tartják. Ti nem tudjátok felfogni, hogy ennek az öt srácnak mennyire fáj az, hogy a rajongóikat elmebetegnek tartják azért, hogy értük rajonganak, s hogy mennyire fáj az, hogy sokan még mindig csak bántani tudják őket... Nem éritek fel ésszel, mekkora boldogsággal, reménységgel tekintenek a rajongók ennek az öt srácnak nemsokára megjelenő kislemezére, nem éritek fel ésszel, hogy nekünk, Directionereknek a szívünk szakad meg, valahányszor egy rajongó elfordul ettől az öt fiútól. Az öt fiútól, akik 75 jobbnál jobb dalt írtak meg énekeltek el, vannak, akik mégis azt állítják, hogy nem tettek semmit a sikerükért… Három nagyszerű albumuk, 10, de nemsokára már 11 fantasztikus kislemezzel, és minden igazi tudja, mire gondolok, ha azt mondom: WMYB, GBY, OT, MTT, LWWY, LT, KY, OWOA, BSE, SOML és Y&I. Fogalmatok sincs, mekkora fájdalmat érez egy Directioner, amikor füle hallatára szidják azt a bandát, amiért már évek óta rajong. Nem tudjátok, hogy ez az öt srác, Liam James Payne, Zayn Jawaad Malik, Harold Edward Styles, Niall James Horan és Louis William Tomlinson, mennyire szereti a rajongóit, és mennyire fáj nekik, hogy nem ismerhetik az összes rajongójukat. Azt hiszitek, el vannak kényeztetve, és szórják a pénzt, csak abból kiindulva, hogy a legtöbb sztár – tisztelet a kivételeknek, mert szerencsére olyanok is vannak -, amikor sok pénze van, ezt teszi. Pedig ők mások. Ők a One Way Or Another bevételéből az Afrikában éhező gyermekeket segítették, míg az utálóik eddig még semmit nem tettek le az asztalra. Az utálóknak üzenem: mikor volt veletek olyan, hogy kiléptetek az utcára, és egyszerre száz rajongótok rohant oda hozzátok, hogy sikoltozva az örömtől, hogy lát titeket, autogramot kérjen tőletek? Volt már olyan, hogy kinn álltál egy színpadon, és több tízezer rajongód lengette a táblákat a sok We love you! felirattal? Előfordult már veletek, hogy tagja voltál a hivatalosan is a világ legnépszerűbb és legjobb bandájává kikiáltott bandának? Szerintem nem. És amíg ez így van, addig egyszerűen nincs jogod szidni, alázni, degradálni, nyíltan utálni sem a One Direction-t, sem a rajongóit. Mert az 1D bármelyik tagjának a kisujja ötször annyit ér, mint te, akiben annyi lélek nincs, hogy elismerjétek, nem menő sírva fakasztani vagy kiutálni valakit csak azért, mert rajongója valaminek, ami nem mellesleg többet ért el, mint a hat országban együtt élők többsége. Nem azért mondtam, mert az, aki nem rajong értük senki, épp ellenkezőleg. Ha szidod a rajongókat vagy az 1D-t, lealacsonyodsz egy olyan ember szintjére, aki olyannyira elégedetlen magával, hogy nem bírja elviselni, ha valaki sikeresebb nála. Tudtátok ezt eddig, drága utálók? Ó, hát persze, hogy nem. De, remélem, tudjátok, hogy a Directionerek tisztább lények annál, mintsem ezért utáljanak, gyűlöljenek titeket. Veletek ellentétben, egy Directioner nem kíván a halálba csak azért, mert szidod a kedvenc bandáját, inkább sajnálja, hogy annyira vakok vagytok ti, utálók, hogy fel sem bírjátok fogni azt, ami az orrotok előtt van: öt őszinte, jószívű, nagylelkű, okos, vicces, rendes, jóképű. sikeres és tehetséges fiút szidtatok idáig. Csak azért, mert nem láttátok és hallottátok azt, amit egy Directioner. Fogadok, még egyszer sem hallgattátok még meg egyik számukat sem, s ha mégis, annyira bebeszéltétek magatoknak előtte, hogy szar lesz, hogy végül tényleg úgy éreztétek: az is. Csak ideje lenne észrevenni, hogy, ha az a sok millió ember még évek után is rajong értük, s annyi díjat is kapnak évről évre, akkor csak van benne valami, hogy mégsem olyan rossz ez az egész One Direction, vagy nem..?

#13 A lebukás.

Haliiho emberkék!Ki hogy van?Mennyire várjátok már a You&I megjelenését?Én rettentően!Itt van pár tenni való, ha rekordot akarunk dönteni!
Figyelem! Holnap You&I klipp, tehát egy új lehetőség a REKORD DÖNTÉSre! A szabályok ugyan azok:
- A klippet ELEJÉTŐL a VÉGÉIG nézzétek 
- Amikor végig néztétek az egész oldalt FRISSÍTENI kell
- Próbáljátok minnél többször megnézni és ha megadatik a lehetőség, akkor minden gépről, telóról!!!
Tehát hajrá! Ma mindenki készüljön, mert holnap kikészítjük a VEVO-t!!! 
ÉS FONTOS, HOGY EZT MOST MINDENKI OSSZA MEG MINDENHOL!!! KÖSZÖNÖM!:)Hajnalban Harry mellett ébredtem az ágyon.Fogalmam sincs
hogyan kerültem oda.Elaludtam a filmen?!Egyáltalán mit néztünk???Fogalmam sincs.Olyan jól esett már egyet aludni, hogy elkezdtünk a filmet és azt hiszem bealudtam rajta.De hogyan kerültem én fel az emeletre?Harry felhozott?Istenem,de aranyos!Felültem az ágyon és a mellettem fekvő Harryre néztem.Olyan aranyosan aludt.Már éppen vissza akartam feküdni mikor majdnem megállt a szívem.
-Valami baj van?-kérdezte Harry akiről idáig azt hittem, hogy alszik.Én csak tágra nyílt szemmel néztem rá és azt hittem álmodom.
-Nem,dehogy is!-vágtam rá és egy hatalmasat sóhajtottam.
-Akkor gyere ide!-mondta és magához húzott.-Biztos jól vagy?-kérdezte álmosan, mire én bólintottam.-Akkor jóét!-mondta és megpuszilta a nyakam.-Szeretlek.-mondta és megpuszilta a fejem.
-Neked is!-hunytam le a szemem.-Én is szeretlek!-mondtam és végig húztam a körmöm a hasán, mire ő felmordult.
-Te kis huncut!-mondta és megfogta a fenekem.-Mit szeretnél?-kérdezte.
-Aludni!-nevettem és megfogtam a kezét.

*

Reggel Harryre ébredtem.
-Jó reggelt,szépség!-mondta és megcsókolt.-Ideje felkelni!Hasadra süt a nap!-mondta és megsimította az arcomat.
-Nem akarok felkelni!-nyöszörögtem.
-Pedig muszáj lesz!-dőlt le mellém az ágyra.-Jönnek a fiúk és muszáj lesz fel kelned!-mondta és megcsikizett.
-Na jó!-nyöszörögtem.Felkeltem majd meg reggeliztünk és valami emberi formát varázsoltam magamnak mire jöttek a fiúk.
-Sziasztok!-köszöntem és mindenkit megöleltem.A fiúktól elvettem a pulcsijukat és a kabátjaikat.Míg ők elhelyezkedtek addig én felakasztottam a ruháikat a fogasra.-Kinek mit hozhatok?-botorkáltam be a nappaliba.
-Sindy, nem kell háziasszonyt játszanod!-mondta Harry, mire én megrántottam a vállam.-Inkább ülj le!-mondta és belehúzott az ölébe.
-Na szóval,kinek mit hozhatok?-tettem fel ismét a kérdést és felálltam Harry öléből.
-Sört!-mondták Louis és Liam egyszerre, mire én csak nevetve bólogattam.
-És neked Zayn?-kérdeztem, mert Zayn csak csendben ült a kanapén.
-Nem kérek sört, köszönöm!Még ma vezetek.-mondta.-De egy pohár narancslé, ha van azt elfogadom!-mondta udvariasan mire én bólintottam és hátat fordítottam.
-Megyek segítek!-ugrott fel hirtelen Louis.
-Nem kell köszi!-kiabáltam vissza a konyhából.Elővettem 2 sört a hűtőből és éppen a narancs leveket akartam kiönteni, mikor hirtelen Louis kezét éreztem a derekamon.Louis mit csinálsz?-kérdeztem halkan.
-Tudom, hogy te is szeretnéd!-mondta és elkezdte puszilgatni a nyakam.
-Nem, Louis én nem szeretném!-löktem el magamtól.-Én csak is Harryt szeretem!-mondtam és vissza tértem a narancs levekhez.
-Ja akkor....--suttogta Lou.-Harrynek egy szót se, oké?-nézett rám kérlelőn.
-Dehogy is!-mondtam és vissza tettem a narancslevet a hűtőbe.
-Barátok?-kérdezte és a kezét nyújtotta.
-Barátok!-ismételtem meg és kezet fogtam vele aminek a vége az lett, hogy mind a ketten elröhögtük magunkat.-Na meghoztam az italokat!-mondtam és mindenkinek oda vittem amit kért, majd leültem Harry mellé a kanapéra ő pedig át karolt.
-Milyen aranyosak itt valakik!-nevetett Liam, mire én nevetve Harry vállába fúrtam az arcom és ő is elkezdett nevetni.Hirtelen megcsörrent Harry telefonja és furcsa módon Niall hívta.Ja, igen Niallt tegnap műtötték a térdével, úgyhogy szegényem azért nem jöhetett ma Zayn-ékkel.De vajon ha nem műtik meg akkor eljöhetett volna velük?Fogalmam sincs.
-Csá haver!-vette fel Harry a telefont.-Mi van veled?-kérdezte ami náluk felér egy "hogy vagy?"-al.
-Szia Niall!-köszöntünk neki a telefonba.
-Ott van Sindy?-kérdezte köszönés nélkül.
-Szia Niall!-köszöntem neki ismét.
-Szia Sindy!-köszönt.-Arra gondoltam, hogy bejöhetnétek hozzám a kórházba, ha ráértek!Na haver?-mondta és ez már Harrynek szólt.Harry körül nézett és megakadt a szeme rajtam.Én olyan "na léci, léci.jó leszek!"pillantással néztem, mire ő csak bólintott.
-Egy óra múlva ott vagyunk!-mondta és letette a telefont.Az első ami eszembe jutott, hogy remélem ott lesz Zoé is és egy pár szót tudok vele váltani.Én nekiálltam öltözni és egész idő alatt csak ez az egy gondolat járt a fejemben.


*Zayn szemszöge*

-Hé haver,beszélhetnénk?-kérdeztem Harrytől.
-Miért ne?-kérdezett vissza és elindult a terasz felé.Én követtem és mikor kiértünk a teraszra "letámadtam".
-Biztos vagy benne, hogy jöjjön velünk?Mi lesz, ha elszólja magát?-kérdeztem, mire Harry nyugodtan rám nézett és elnevette magát.
-Nem fogja elszólni magát!Biztos vagyok benne, hogy nem csinál hülyeséget.Szeret!-mondta Harry.-És ezt ő mondta-tette hozzá nevetve.
-Biztos vagy benne?-kérdezte ismét.
-Ne félj, nem lesz semmi baj!-mondta és rám villantotta a csajozós mosolyát.
-Hallod, ne akarj meghódítani, mert még a végén beléd esem!-mondtam nevetve.
-Azt nem akarom, mert akkor Perrie megesz!-folytatta a baromkodást.-Na szóval, nem lesz semmi baj!-mondta és vissza ment  házba.Remélem igaza lesz és Sindy nem fogja magát elszólni a szőkeségnek, mert akkor kurva nagy szarban leszünk.



*Niall szemszöge*


Gondoltam felhívom Harryt és megkérem jöjjenek be hozzá egy kicsit, hisz olyan egyedül érzem magam és már elegem van abból, hogy nem mernek velem beszélgetni az ápoló nők, nehogy kirúgják őket stb...Így hát fogtam és felhívtam Hazzát.
-Csá haver!-vette fel Harry a telefont.-Mi van veled?-kérdezte.
-Szia Niall!-köszöntek nekem a telefonba a többiek.
-Ott van Sindy?-kérdeztem köszönés nélkül.
-Szia Niall!-köszönt nekem  ismét Sindy.
-Szia Sindy!-köszöntem Sindynek.-Arra gondoltam, hogy bejöhetnétek hozzám a kórházba, ha ráértek!Na haver?-mondtam és ez már Harrynek szólt.
-Egy óra múlva ott vagyunk!-mondta és letette a telefont.Vele van Sindy is.Akkor minden rendben van!gondoltam magamban.magamban. Gondolkodás nélkül beütöttem Zoé számát és felhívtam.
-Szia Szerelmem!-köszöntem a telefonba.-Nem lenne kedved bejönni hozzám?-kérdeztem, mire Zoé jó ízűen felnevetett.
-Szia!-köszönt.-Éppen most akartam indulni!-mondta nevetve.-Fél óra és ott vagyok!Puszi!-mondta és letette a telefont.Na most Zoé is megláthatja, hogy Harry és Sindy között minden a legnagyobb rendben van és Sindy csak azért nem ment haza, mert egy kis nyugalomra volt szüksége.



*Sindy szemszöge*
Mikor leértem a konyhába mindenki engem várt.
-Kinek csípted ki magad ennyire?-méregetett nevetve Zayn.
-Nekem!-lépett oda mellém Harry és megcsókolt.
-Fúj, de romantikusak!-nyávogott Liam.Tehát elindultunk Niall-hez a kórházba.Én és Harry külön mentünk és elég hamar oda értünk a kórházhoz.
-Ugye nem mondasz Niall-nek semmit?-kérdezte Harry mikor már leállította az autót.
-Nem, dehogy is!-mondtam és megcsókoltam.Ő elégedetten sóhajtott egyet és hirtelen Louis kinyitotta az ajtót.-Oh..-mondtam nevetve.-Köszönöm!-szálltam ki az autóból.
.És velem mi lesz?-kérdezte Harry "sértődötten", mire Lou oda ment és az ő ajtaját is kinyitotta.
-Tessék uram!-mondta Lou komolyan, mire Harry a röhögő görccsel küszködve kikászálódott az autóból. Niall kórtermét viszonylag hamar megtaláltuk és mikor bementünk hozzá egyedül volt.
-Csá Niall!-köszöntek neki a fiúk és Niall mindegyikükkel kezet fogott.Én csak az ajtóban álltam és a jelenetet figyeltem.
-Szia Niall!-köszöntem, mikor már mindenkivel kezet fogott.
-Szia Sindy!-csillant fel a szeme és felült az ágyon.-Hiányoztál!-ölelt meg.
-Te is nekem!-mondta és felálltam. Harry gyanúsan méregetett minket, ezért oda mentem és megöleltem.-Nem lesz semmi baj!Szeretlek!-suttogtam a fülébe és ő pedig megcsókolt.
-Látom mindenki Happy-ben van!-nevetett Niall és hirtelen Zoé hangját hallottam meg.
-Mi a  fasz?-kérdezte, mikor meglátott minket Harryvel össze ölelkezve.
-Zo!-becéztem és a nyakába ugrottam.-De örülök neked!-mondtam és erősen magamhoz szorítottam.
-Te..-indult meg Harry felé, aki ijedten az ablak felé kezdett hátrálni.
-Zoé, kérlek ne!-álltam elé.-Menjünk le inkább  a büfébe!-mondtam és Harryre néztem.Most semmit nem láttam a szemébe, csak az ijedtséget.Tehát Zoétól úgy látszik fél.Zoé hátat fordított és kiment a kórteremből én pedig utána mentem, már amilyen gyorsan tudtam menni.
-Zoé, várj már meg!-kiabáltam neki a csendes folyosón, mire aggódva hátra nézett és megállt.
-Mi baj van?-kérdezte és aggódva nézett rám.
-Csak fáj a térdem!-mondtam és rá mosolyogtam.-Menjünk lassabban és nyugodj le!-támaszkodtam rá.Lesétáltunk a büfébe és találtunk két szabad helyet, amit azonnal el is foglaltunk.Rendeltünk két forró csokit amit hamar ki is kaptunk.Nem siettünk vissza a kórterembe így lassan, és nyugodtan megittuk a forró csokinkat, közben pedig beszélgettünk.
-Mi bajod van Zo?-kérdeztem, mert észre vettem, hogy Zoé furcsán méreget.
-Miért vagy vele Sindy?Mégis miért?-kérdezte.
-Mert szeretem.Érted?Szeretem, ahogyan te is Niallt!-mondtam és rá mosolyogtam.
-De ugye, nem bántott?-kérdezte, mire én lehajtottam a fejem és megráztam azt.-Sindy!Bántott?-kérdezte, mire én megint csak a fejem ráztam, de nem mertem rá nézni.-Nem tudsz nekem hazudni!-mondta.-Bántott?-kérdezte ismét, mire én felnéztem.
-Nem!-mondtam halkan, de azt hiszem meggyőzően.
-Miért hazudsz?-kérdezte Zoé.Baszki, túl jól ismerjük egymást.-Mit tett veled?-kérdezte ingerülten.
-Ugyanazt,mint Tom!-mondtam halkan és ránéztem Zo-ra.A szemei vérben forogtak.-Ne, kérlek maradj, még beszélgessünk!-kaptam el csuklóját, mikor fel akart állni.Nehezen,de sikerült vissza rántanom a székre.-A rendőröknek szóltatok, hogy megvagyok?-kérdeztem, mire Zoé hatalmas szemekkel nézett rám.-Néztem TV-t!-mondtam kínosan nevetve.
-Akkor azt is láttad, hogy egy E.S. monoggrammú drog diller van a városban.És az E.S. monoggramm kinek a monoggramjával egyezik meg?-kérdezte Zoé.
-Nem,kiével?-kérdeztem úgy, mint aki semmit sem tud.
-Ne tettesd a hülyét!-cseszett le ismét.-Harryével.Edward Styles az az E.S.-mondta.
-Kérlek Zo, ne kiabálj, és ne szólj senkinek!-mondtam könyörögve.-Anyáéknak és Niallnek sem!-tettem hozzá.
-De ugye ő nem használja?-kérdezte Zo.
-Nem, nem használja.És nekem sem adott és nem is adna!-mondtam , mert tudtam hogy Zo-nak az lett volna a következő kérdése, hogy:és ugye neked nem adott?Zoé és én lassan a kórterem felé vettük az irányt,de hirtelen Zoé megtorpant.
-Bántott?-kérdezte ismét.Úgy látszik nála megakadt a lemez a "bántott?" mondatnál.Én nem feleltem csak álltam mellette.Nem voltam képes megint kimondani, hogy:igen, Harry megerőszakolt!Még leírni is rémes!Zoé hirtelen megindult én pedig későn kapcsoltam így nem tudtam megállítani.Mikorra beértem a kórterembe Zoé és Harry már nem voltak bent.
-Hol vannak?-kérdeztem, mire mindenki csak a vállát rángatta.-Bassza meg Zoé is!-ültem le az asztalhoz és rá csaptam egyet.


*Harry szemszöge*
Zoé Sindy nélkül csörtetett be a kórterembe és megkért hogy menjek vele.Nem is megkért, inkább meg parancsolta, hogy menjek vele.Megijedtem, hogy hátha valami baj történt Sindyvel így utána mentem.Egészen a kórház bejáratáig követtem mikor végre sikerült utol érnem.
-Mi bajod van Zoé?-kérdeztem, de nem válaszolt csak kivágta maga előtt az ajtót és a kórház előtt lévő parkig meg sem állt.-Mi bajod van?-kérdeztem ismét, mire rám nézett.Csak most láttam meg, hogy ő végig sírt.
-Hogy tehetted ezt vele?-kérdezte, mire leesett, hogy valószínűleg Sindy mindent elmondott neki.-Hogy a picsába voltál rá képes, hogy megerőszakold?!-kiabált, mire nekem csak az utolsó szava víz hangzott a fülemben."Megerőszakold!"mondta.Képes voltam bántani Sindyt és most kezdett el furdalni a lelkiismeretem.Szó szerint mart belülről.
-Én nem akartam, de kényszerített rá és.....-mentegetőztem.-nem voltam teljesen magamnál!-tettem hozzá.
-Te drogos buzi!-visította Zoé.-Képes voltál megerőszakolni a legjobb barátnőmet, aki teljesen beléd van esve!-esett nekem és elkezdte ütni a mellkasomat.-Te állat!-kiabálta.
-Sajnálom!-mondtam és azt vártam, hogy megnyíljon alattam a föld.Zoénak teljesen igaza volt.-Igazad van!-mondtam és megfogtam a csuklóját.
-Kérlek engedd haza!-mondta sírva, mire elengedtem.
-Nem tehetem!-mondtam és magamhoz szorítottam.Mikor már lenyugodott és nem sírt vissza mentünk a kórterembe ahol Sindy idegesen várt minket.



*Sindy szemszöge*

-Mi a faszom van?-kérdeztem, mikor Zo és Harry együtt lépett be a terembe.Mindketten csak a fejüket rázták és engem figyeltek.-Én nem akartam, de túl jól ismer!-borultam Harry karjaiba és olyan halkan mondtam, hogy csak csak is ő hallhassa.-Sajnálom!-mondtam és megcsókoltam.Hagyta, nem rántottam el a fejét, inkább megfogta a fenekem és felmordult.
-Grrrr..-morgott a nyakamba.
-Majd otthon!-suttogtam neki.-Majd otthon!-nyomtam egy puszit a nyakára.Nem sokára eljöttünk Nialltől, mert rettentően "elfáradtam-legalább is Harry szerint-és a lábam is iszonyúan fájt.
-Szia Niall!-köszöntem el.
-Sziasztok!-köszönt és ránk mosolygott.-Szeretlek!-mondta és dobott egy puszit nekem.Harry gyanúsan méregetett minket és mikor kiértünk a kórteremből meg is kérdezte, hogy: mi volt ez az előbbi?!
-Mi volt ez?-kérdezte, mikor már kiértünk a kórteremből.
-Ja, elfelejtettem volna mondani?!-nevettem Harryre és élveztem,. hogy kicsit húzhatom az agyát.
-Mit?-nézett rám aggódva.
-Niall és én rokonok vagyunk!-mondtam, mire Harry megtorpant és maga felé fordított.-Niall apukája és anya tesók vagy mik, így mi Niall-el unokatesók vagyunk.-nevettem és Harry megcsókolt majd elindultunk haza felé.Harry egész úton a combomat simogatta és én minden próbálkozásánál a "majd otthon"-t vetettem be.A "majd otthon"-nak meg is lett az eredménye, mert alighogy beértünk a házba Harry azonnal nekem eset.Neki nyomott a falnak és gyengéden csókolt.Nem mondhattam azt, hogy "majd otthon" és nem is akartam azt mondani.Láttam a szemében a vágyat ami ott volt az enyémben is.És innentől történt aminek történnie kellett.

*

-Köszönöm!-mondtam és fáradtan az ágyra dőltem.
-Még is mit?-kérdezte Harry és magához húzott.-Én köszönöm!-nevetett.
-Sajnálom, hogy Zoé megtudta!-mondtam és elkezdtem Harry izmos felsőtestét simogatni.-Nem akartam, de túl jól ismer ahhoz, hogy hazudni tudjak neki!-mondtam.
-Semmi baj!-mondta és egy puszit nyomott a fejemre.-Szeretlek!-suttogta, pedig csak ketten voltunk a szobában.
-Én is szeretlek!-emeltem fel a fejem és így megtudtam csókolni.